A nők évezredek óta változatos módon ékesítik magukat, különféle frizurákat és hajdíszeket viselnek. Fodrászok és ékszerészek generációi éltek meg már ebből az igényből, hiszen minden lány és asszony szép és szebb akart lenni, amióta világ a világ. 

A hajdíszek is örökké változtak, megjelenésük mindig mutatta viselőjük lehetőségeit, s nem ritkán ennél sokkal többet is le lehetett olvasni egy egyszerű vagy éppen díszes női hajdíszről.

Például a Balatontól délre húzódó, Kapos és Koppány folyók övezte vidéket a nők jellegzetes ünnepi fejviselete után „pillés” vidéknek is nevezték. A katolikus nők, de elsősorban a menyecskék (fiatalasszonyok) kontyára helyezett fejdísz a XIX. század végétől vált a viselet jellegzetes darabjává. A pillék jellemzője volt, hogy formájukban, anyagukban vagy díszítésükben falvanként kicsit különböztek egymástól, így azután, ha valahol láttak egy pillét viselő nőt egy vásárban vagy búcsúban, nem volt nehéz megmondani, hogy  melyik településről érkezett.  

A kihímzett, kidíszített kendőt a keménypapírból készült, szegletes formájú kontydobozra kötötték, majd varrással rögzítették. A lelógó sarkokat eleinte természetesen eső formájukban hagyták, később szárnyhoz hasonló alakot igyekeztek kiképezni oly módon, hogy a belső oldalát egyenesen hagyták, míg a külső hegyes végéből fölfelé szélesedve kerekítették, és oldalt a kontydobozhoz varrták, hogy simán feküdjön.

Sok-sok évvel ezelőtt volt szerencsém felpróbálni egy erről a vidékről származó (egész pontosan döbröközi) menyasszonyi viseletet a hozzá tartozó pillével együtt. Mára ez az archív fotó már néprajzi kinccsé változott.